Căutare

A kormány egyéni választókerületes szavazási rendszerét és az államf? által javasolt rendszert egyformán sok bírálat éri. A kett? közt a különbség: a kormány javaslata létezik, míg az elnök csak elvi döntést szeretett volna kicsikarni.

Hosszú id?húzások és mindenféle kifogások nyomán a politikai törvénygyár annyira beindult, hogy egyszerre két egyéni választókerületes szavazási modell is a választópolgárok elé került. Egyik a Pro Democra?ia civil szervezet által kidolgozott, a kormány által felel?sségvállalással a parlamenttel elfogadtatott tervezet, a másik az államf?, és a hozzá közelálló Demokrata Párt javaslata, az úgynevezett tiszta, kétfordulós egyéni választókerületes rendszer. A kormány felel?sségvállalással átvitte a Pro Democra?ia tervezetét, de ez nem elégítette ki Traian B?sescu államf?t, aki múlt héten az Alkotmánybírósághoz óvást nyújtott be az ügyben.

â–º Egyéni választókerületes listák

A kormány tervezete az egyéni választókerületes szavazási rendszert úgy vezetné be, hogy közben a kisebbség képviseletét is szem el?tt tartaná. Vagyis a javaslat szerint nemcsak a kerületükben gy?ztes képvisel?k juthatnának be a parlamentbe, hanem olyan képvisel?k is, akik nem nyertek kerületükben. A tervezet szerint a megszerezhet? mandátumok fele a választókerületek gy?zteseinek jár, a másik felét pedig újraosztják a kerületekben. A cél az, hogy egyforma arányban legyen hangsúly egy adott párt támogatottsága és az általa megszerzett képvisel?i helyek száma között.

A tervezet egyébként 284 képvisel?i hellyel számol (ebb?l négy a külhoni románságé), valamint 122 szenátori hellyel (ebb?l kett? a külhoni románságé). Összesen 140 egyéni választókerületet szerveznek a képvisel?ház, 60-at pedig a szenátus esetében. Valamennyi választókerületben egy párt csak egy jelöltet állíthat. Az a jelölt, amelyik a legtöbb szavazatot szerzi, nyertesnek nyilváníttatik, nincs második forduló.

A mandátumok másik felét pedig újraosztják a pártok között az országos eredményeik szerint, általában a választókerületekben második, illetve harmadik helyen befutó jelölteknek. A parlamenti küszöb a tervezet szerint továbbra is 5 százalék, de a kispártok is bejuthatnak, ha megnyernek három választókerületet a szenátus, hatot a képvisel?ház esetében.

â–º Kis esély az egyéni jelölteknek

A szavazatok újraelosztása nagyon bonyolult ebben a rendszerben (három szinten megy végbe), és megengedi, hogy olyan személy is a parlamentbe kerüljön, akire a választópolgárok nem is szavaztak. Ugyanis mindenki csak a kerületében induló jelöltre adja le a voksát, azonban a választások el?tt az összes párt összeállít egy listát. Az újraosztáskor err?l a listáról is bekerülhetnek jelöltek a parlamentbe. Ez az a kitétel, amit az államf? megóvott az Alkotmánybíróságnál, nézetei szerint alkotmányellenes olyan személyek parlamenti bejutása, akik nem mérették meg közvetlen módon magukat a választásokon.

Érdekes helyzetet eredményezhet ennek a rendszernek a bevezetése: ugyanis könnyen lehetséges, hogy egy adott választókerületben az els? két jelölt jusson be a parlamentbe, és a szavazók ne értsék, hogy akkor miért kellett köztük mégis választani. Rossz helyzetben vannak az egyéni jelöltek is, hisz amíg a pártok által állított jelöltek esetében elég az els? helyezés egy adott kerületben, az egyéni jelölteknek a bejutáshoz 50 százalék plusz egy szavazatot kell szerezniük.

A Traian B?sescu által javasolt rendszer a polgármesteri választásokhoz hasonló parlamenti választási szisztémát ajánl. Vagyis az a jelölt nyer egy adott választókerületben, aki megszerzi a fele plusz egy szavazatszámot. Ha az els? fordulóban ez nem következik be, akkor az els? két helyen álló jelölt megméretkezik a második fordulóban.

Ez azt jelenti, hogy az összes szenátusi, illetve képvisel?házi helynek meg fog felelni egy választókerület. A rendszer lényege, hogy a jelölt nagyobb felel?sséggel tartozik a választók irányában, ugyanis közvetlen hozzájárulásukkal kerül a parlamentbe; ezért a pártok igyekeznek majd a lakosság körében népszer?, elismert személyiségeket indítani.

Ez a rendszer azonban rontja a kispártok esélyeit, ezek bejutási esélyei nagyon lecsökkennek, hosszú távon pedig bizonyos csoportok (etnikai, szociális stb.) parlamenti képviselet nélkül maradnak. Ugyanakkor azok a személyek, akik kis pártokkal szimpatizálnak, úgy fogják majd érezni, hogy szavazataik elvesznek, nem számítanak, és ezzel újabb nyomás nehezedik rájuk a nagy pártok jelöltjeire való szavazáshoz.

Az államf? választási reformjavaslata

El?nyök:
– Alapelve a lakosság magas kontrollja a választottak felett;
– Kisebb a kozponti kontroll, és a pártoknak hiteles személyiségekre van szüksége;
– A kétpártiság kialakulását segíti el?, nincs szükség kormánykoalícióra, nem lehet elhárítani a kormányzás eredményeiért a felel?sséget.

Hátrányok:
– Társadalmi, etnikai csoportok maradhatnak parlamenti képviselet nélkül;
– Magasabb választási költségek a két forduló miatt;
– „Mesterséges” többség alakul ki, a nyertes párt eléri a parlamenti többséget (ötven százalék felett) anélkül, hogy ugyanakkora arányban szerzett volna szavazatokat;

A kormány választási reformjavaslata

El?nyök:
– A kisebb pártoknak kedvez, a szavazatok nagyobb szórását eredményezi;
– A kisebb csoportok (pl. nemzeti kisebbségek) képviselve vannak;
– A választók közül nagyon kevesen érezhetik „hiábavalónak” szavazatukat.

Hátrányok:
– A választó szavazatát egy személyre adja le, de azt átértelmezik és egy olyan listán szerepl? személy is megkaphatja, akire ? nem is szavazott;
– Mivel a reprezentatív és az egyéni választókerületes rendszer keveréke, nagyon bonyolult, nehezebben érthet?;
– A parlament tagjainak egy része – a listán bejutottak – továbbra is a pártvezet?k közvetlen befolyása alá fog tartozni.